Győri SZC Krúdy Gyula Gimnáziuma, Két Tanítási Nyelvű Középiskolája, Turisztikai és Vendéglátóipari Szakképző Iskolája

#krúdysvoltam#krúdysvagyok#krúdysleszek

Dunának és Tiszának egy a hangja…

Útinapló a 9. K osztálynak a Határtalanul! program keretében Kárpátaljára tett utazásáról 2018

 

 2 4 4 2  3 5

1. nap

Március 27-én 7.15-kor indultunk útnak iskolánk elől. Első úti célunk az ukrán-magyar határ közelében fekvő falucska, Tákos volt. A kora délutáni órákban érkeztünk a településre, ahol megtekintettük a paticsfalú, zsindelytetős református templomot. Itteni idegenvezetőnk egy nagyon aranyos helyi hölgy, Violka néni volt. Rendkívül részletesen mesélt a „ mezítlábas Notre-Dameról” és kazettás mennyezetéről, melynek ikertestvére ( közös alkotójuk miatt) a csetfalvai református templomban látható. Miután itt végeztünk, utunkat a határ felé vettük. Pár órás várakozás után végre megérkeztünk Kárpátaljára. Idegenvezetőnk és vendéglátó iskolánk tanára, Tar László Beregszászon várt minket, hogy csatlakozzon hozzánk. Miután felvettük, elindultunk a szállásunkra, Tiszapéterfalvára. A késő esti órákban érkeztünk célállomásunkra, ahol már a Péterfalvi Református Líceum étkezdéjében meleg vacsorával vártak minket. Vacsoránk elfogyasztása után összegyűltünk az intézmény előadójában, ahol osztályunk lelkes tanulói bemutatták iskolánkat és programjainkat. Ezután a péterfalvi líceum tanulója énekelt nekünk egy csodaszép és megindító dalt. A nap végén pedig elfoglaltuk szállásunkat.

1 1 1 2 1 3 1 4

2. nap

Másnap reggel, reggelink elfogyasztása után 8 órakor indultunk el felfedezni Kárpátalját. Első úticélunk Munkács volt. Itt természetesen megtekintettük Munkács várát, amely talán Zrínyi Ilonáról, Munkács hős asszonyáról a legismertebb. Tar tanár úr rendkívül izgalmas idegenvezetést tartott nekünk a vár mindhárom udvarában, majd kaptunk egy kis szabadidőt, hogy egyénileg is felfedezhessük a várat és a kiállításokat. Innen indultunk tovább a Vereckei-hágóhoz a kora délutáni órákban. A kissé hosszú út és a hágó hosszas meghódítása után végre megérkeztünk az emlékműhöz. Bár az út fárasztó és hosszú volt, a látvány szerintem mindent kárpótolt. Miután mindenki készített fényképeket, közösen elénekeltük a Himnuszt és megkoszorúztuk a hét magyar törzsre emlékező, millecentenáriumi emlékművet. Nem időzhettünk azonban sokáig, mert sürgetett minket az idő és az útviszonyok. Hazafelé megálltunk még Szolyván, a málenkij robot emlékére állított parkban. A parkban megtekinthető mindazon nemzetiségű, de főleg magyar férfi neve és a rájuk emlékező sok-sok emlékmű, akiket 1945-ben erre a háromnapos, úgynevezett „kis munkára” a szovjet állam elhurcolt. A koszorúzás után indultunk vissza Tiszapéterfalvára. 20 óra körül érkeztünk a szállásunkra, ahol ismét finom vacsorával vártak bennünket. Ez után következett reklámfilmünk elkészítése. Diáktársaink interjúkat készítettek többek között a református iskola diákjaival, a falu lelkipásztorával és Tar László tanár úrral. Dolgunk végeztével pedig visszatértünk szállásunkra.

2 1 2 2 2 3
2 5 2 6 2 7

3. nap

A harmadik nap reggelén, napindító reggelink után 8 óra körül indultunk el Técsőre. Többórás utazás érkeztünk meg a Tisza jobb partján fekvő kisvárosba. Itt meglátogattuk a técsői református templomot ( mely szintén kazettás mennyezettel rendelkezik), a város lelkipásztora beszélt az itt élő magyarság, és a környező településeken élő hitgyülekezetek sorsáról, valamint a magyarságuk megőrzésére törekvő intézkedésekről. Miután elköszöntünk a tisztelendő úrtól, egy kisebb városnézésre indultunk Tar tanár úrral. Megtekintettük a városban lévő Kossuth-szobrot, mivel Técső híres arról, hogy hatodikként állított szobrot Kossuth Lajosnak a világon, ezután megnéztük Hollósy Simon festőművész mellszobrát, aki 1915-től haláláig, 1918-ig itt élt. Utunk ezután Viskre vezetett, ahol szintén megtekintettük a református templomot, és találkoztunk a falu esperesével. A lelkipásztor úr rendkívül izgalmasan mesélt a viski emberekről, szokásaikról és a templomról, valamint mesélt még a falucska sorsáról is. Mai napunk utolsó állomása ( bár ezt akkor még nem tudtuk) Huszt volt. Természetesen célunk Huszt várának meghódítása volt. Mivel a délután folyamán esett az eső, csoportunknak nemcsak a várhegy magasságával kellett szembenéznie, hanem a sárral is, ami nagyon megnehezítette a le- és feljutást. Itt is elmondható az, hogy a kilátás mindenért kárpótolt minket. Sajnos, mivel a kitaposott út járhatatlan volt, megpróbálkoztunk másképp bejutni a várba, ez azonban jócskán megtizedelte a várba feljutók számát. Azok, akik feljutottak, és kitartóak voltak, közösen elszavalták Kölcsey Ferenc Huszt című versét. Miután gyönyörködtünk a látványban, elindultunk lefelé. Sajnos, a visszaút sem kecsegtetett semmi jóval, sokan közülünk elestek, és nyakig sárosak lettek, így kísérőink úgy döntöttek, hogy a hátralévő helyszíneket kihagyva azonnal hazaindulunk. 19 óra körül érkeztünk a szállásunkra, ahol, vacsoránk elfogyasztása után, elkezdtünk készülődni a hazaútra.

3 1 3 2 3 3 3 4
3 6 3 7 3 8 3 9

4. nap

Elérkezett hazaindulásunk napja. A reggelink elfogyasztása és úticsomagjaink felvétele után bepakoltunk a buszba, és indultunk utolsó kárpátaljai állomásaink felé. Először megálltunk Tiszaújlakon, ahol megtekintettük Rákóczi Ferenc 1703-as, első nagy győzelmének emlékművét. Az építmény nemcsak e nagyszabású történelmi eseménynek állít emléket, hanem megemlékezik az 1998-as és 2002-es kárpátaljai nagy árvizekről is. Miután megkoszorúztuk az emlékművet, elindultunk utolsó állomásunkra, Beregszászra. Itt meglátogattuk a Bethlen-Rákóczi kastélyban lévő, az egyetlen kárpátaljai magyar múzeumot Tar tanár úrral és gyerekeivel. A múzeumban rengeteg használati tárgy, dokumentum és egyéb kisebb kiállítás tekinthető meg. A múzeumban meghallgathattuk Beregszász történetét, hallhattunk itteni híres emberekről, illetve található itt egy galéria is beregszászi művészek alkotásaival. Ezután városnézésre indultunk, ahol megnéztük Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű egyetemét, és a vele szemben lévő református templomot. Egy kis szabadidő után pedig elindultunk a határ felé. A határnál könnyes búcsút vettünk Tar László tanár úrtól, aki egész itt tartózkodásunk alatt végigkísért minket Kárpátalja mesés tájain, és megköszöntük neki a sok segítséget és fáradhatatlan munkáját. A határon töltött órák után ismét megérkeztünk Magyarországra. Bár hihetetlenül szép helyeket láttunk, jó volt újra itthon lenni. Kisebb megállók kíséretében végül 21 óra után érkeztünk vissza Győrbe, iskolánk elé. Itt megköszöntük sofőrjeink állhatatos munkáját és azt, hogy kitartottak velünk az út során. Végül elbúcsúztunk egymástól is, és mindenki hazament, hogy kipihenje és elmesélje izgalmas utazásunk minden részletét.

4 1 4 3 4 4 4 5


Összeállította: Gyimóthy Mátyás 9. K

Tájékoztatjuk, hogy weboldalunkon cookie-kat alkalmazunk. A honlap további böngészésével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A weblapról való távozás után adaiból semmit sem tárolunk el.
Ok